Kalandos elképzelésein szerint a művész valamiféle bohém szenzitív lény, aki dohos műteremlakások mélyéről tör elő zseniális és meg nem értett műveivel. A valóságban azonban a művész szorgalmas és képzett szakember, így volt Lichtenstein is, aki egyetemen tanította a képzőművészetet, hogy aztán 1960-tól sikerei hatására végül felhagyjon az oktatással.
Alapmotívuma az amerikai tömegkultúra "könyve", a képregény egyes kockáinak festmény méretűvé nagyítása. A felnagyítással aztán a kis méretben láthatatlan nyomdai raszterpöttyök is megjelennek jellegzetes hatásúvá téve a képeket.
1966-tól felhagyott a képregény motívummal, más irányú modern képek festésébe kezdett, de a raszterpötty, az alapszínek használata és az erős fekete kontúrok továbbra is
az eszköztára részei maradtak.
Művei máig nagy hatást gyakorolnak a kortárs alkotókra, a divatra, a fiatalos termékdizájnra. A divat szinte azonnal reflektált a pop art képzőművészetre, Lisa Perry már a 60-as években feldolgozta kollekciójában Roy Lichtenstein műveit. Viszonylag egyszerű szabású, nagy felületükön szitanyomásos képpel jelentek meg ezek a ruhák.Napjainkban épp ilyen népszerűségnek örvend a pop art művészet, ruhákon és kiegészítőkön egyaránt megtaláljuk a jellegzetes színeket és formákat. A Nike és Converse egyaránt előállt Lichtensteint idéző modelljével. Találhatunk sapkát, táskát, CD borítót és bármit, amire nyomtatható képet lehet elhelyezni. A reklám és a tömegkultúra ihlette művészet visszatér a reklám és tömegkultúra kebelére.
Hol lehet ilyen ruhákat kapni?
VálaszTörlésLichtensteines pólót például már a New Yorkerben is láttam egyszer. A többit azonban kivétel nélkül külföldi oldalakról bányásztam.
Törlés